Vezetékes vizeink problémái
Ma ivóvizünket mélyfúrású kutakból vagy azokból a folyókból nyerjük, amibe a szennyvizeinket is engedjük. Sajnos, a különböző tisztítási műveletek ellenére, egyik sem az a vízminőség, amire szervezetünknek szüksége lenne. Csapvizünk további hátránya, hogy a fertőtlenítés miatt klórral kezelik. A klór idegméreg, arra szolgál, hogy a vízben lévő „élő mikroszervezeteket”, baktériumokat megölje. Vajon a fogyasztói gondolnak-e arra, hogy a bélrendszerünkben több mint kétkilónyi emésztésünket segítő, szervezetbarát baktérium is található, és mi magunk is egy élő szervezet vagyunk? Homokba dughatjuk a fejünket, hogy ne lássuk az igazságot, de badarság azt hinnünk, hogyha ilyen vizet iszunk, akkor a klór nem lesz ránk hatással.
A miskolci Ökológai Intézet az egyik cikkében „csendes gyilkosnak” nevezi a klórt, mert néhány, az ivóvízben található vegyülete olyannyira agresszív, amely képes az emberi sejtek örökítőanyagaihoz (DNS, RNS) kapcsolódva mutációkat is előidézni. Az eredmény: a nyelőcső-, gége-, végbél-, tüdőrák, a Hodgkin-kór és a szívbetegségek megnövekedett kockázata.
A csapvizünk a klór mellett egyéb szennyeződéseket is tartalmazhat: toxikus fémeket, szerves mikroszennyezőket, fenolvegyületeket, növényvédő szereket, gyógyszerszármazékokat, stb. Az ÁNTSZ csak néhány tucat idegenanyag mennyiségét vizsgálja az ivóvíz-szabvány alapján, a mindegy 130.000 lehetséges szennyeződés közül. Sajnos egy komolyabb vízelemzés költsége meghaladja az egymillió forintot! Könnyen beláthatjuk, hogy ehhez az ÁNTSZ-nek sem eszköze, sem forrása nincsen.
Egy példa: a Növényvédelmi Kutatóintézet erre akkreditált laboratóriumokkal végzett egyik vizsgálata szerint, melyet a Verőcei Polgármesteri Hivatal által felügyelt váci vízmű (DMRV) Vác és Verőce közötti Duna-kútja vizében az összes növényvédőszer vonatkozásában mért, sokszorosan haladta meg a megtűrt maximális koncentrációt.
Amit ma hivatalosan a számvevőszék közzététele alapján tudhatunk hogy például nem is olyan régen, 1995-ben országos átlagban a vízminták 43 %-a, a vízművek ivóvízmintáinak átlagosan 40 %-a nem felelt meg az ivóvíz-minőségi szabványnak. A legrosszabb helyzetű megyékben ez az arány a vízművek mintáinál 60 % feletti volt! Fontos tudnunk azt is, hogy ezek a vizsgálatok a lehetséges szennyezőből csak 12-14 jelenlétét és mennyiségét vizsgálták. Tudjuk, hogy „folyóink vízminősége az utóbbi évtizedek alatt jelentősen romlott”, ezért a folyók vizéből nyert vezetékes ivóvizünk is szennyezettebbé vált. Szakértők írják: „a Duna vize mire Budapestre ér, előttünk valamire már nyolcszor felhasználták”. Vajon mire figyelmeztetnek az újra és újra kirobbanó vízbotrányok (Esztergom, Dunabogdány, Miskolc, Nagytőke, Balatonfüred, stb.)?
