A víz szerkezete és tulajdonsága

A rendezett víz és a piramis geometriája hasonlít egymásra

„Az oxigén- és hidrogénatomok elektronjai egyidejűleg mindkét elemhez tartoznak. Az így létrehozott kötés a kovalens kötés, ez tartja össze az oxigén- és hidrogénatomokat. Tehát az oxigénatom körül négy elektronpár található. Ebből két kötő (amit a hidrogénekkel közösen használ), és két nemkötő elektronpár. Mivel az azonos töltések taszítják egymást, ezért ezek az elektronpárok igyekeznek a lehető legnagyobb szöget bezárni egymással. Teljesen szimmetrikus molekula esetén ez a szög 109,5º. A vízmolekulában azonban van két nemkötő elektronpár is, ami csak az oxigénatomhoz tartozik, így kissé rálapul arra, tehát nagyobb helyet igényel. Következésképpen a H-O kötéseknek kisebb hely jut. Számítások szerint a két H-O kötés által bezárt szög kb. 105º (104,7 º).

Minden atomnak más az elektronszerkezete, és így más-más erővel vonzza a kémiai kötésekben lévő, a többi atommal közösen használt elektronokat. Ezért a kémiai kötésekben lévő elektronok a legritkább esetben helyezkednek el szimmetrikusan. A kapcsolódó atomok egyikén általában elektronfölösleg, a másikon elektronhiány lép fel. A vízmolekulában az oxigénatomon van az elektronfölösleg, és a hidrogénatomon az elektronhiány. Így az O enyhén negatív, a H enyhén pozitív töltésű lesz. Az oxigén részleges negatív töltéséhez a nemkötő elektronpárok is hozzájárulnak a maguk negatív töltésével. Így kialakul egy olyan alakzat, melynek egyik vége negatív töltésű, míg a vele szögben álló két végen pozitív töltés található.

A pozitív és negatív pólust tartalmazó rendszerek (hasonlóan a mágnesek két pólusához) dipólusok, melyek (szintén a mágnesek analógiájára) kölcsönösen hatnak egymásra. A különböző pólusok vonzzák, az egyneműek taszítják egymást, ami a molekulák elfordulásához, rendeződéséhez, összekapcsolódásához vezethet.” (Dr. Szász)

A víz dipólus-szerkezete

Már egy vízmolekula tetraéderes szerkezete is képes hasonló geometriai formákkal összeköttetésbe lépni. A piramisok dehidrációt előidéző tulajdonságai kapcsán feltehetik a kérdést, hogyha az azonos, illetve közel azonos geometriai formák hatnak egymásra, akkor a piramisok miért oktaéderek, és már eredetileg miért nem tetraéderes, háromszög alapúra építették őket?

A víz szerkezete és a piramis szerkezete közötti hasonlóság

A víz kvázi-kristályos tulajdonságú, ami azt jelenti, hogy képes változtatni a szerkezetén. A hidrogénkötések folyamatos változása eredményezi az eltérő geometriai alakzatok, így az információk felvételének lehetőségét is. Ennek köszönhető, hogy a víz tökéletesen fel tudja venni a rezgéshullámok formáit. A két térszerkezet közti hasonlóság talán legfontosabb eleme a geometriai középpontban elhelyezkedő súlypont. A rendezett víz a súlypontja mentén képes jobbra vagy balra elforogni annak függvényében, hogy szerkezetét tömöríteni, rendezni, információval ellátni akarjuk, vagy pedig kémiai, kaotikus jellegét kívánjuk erősíteni (jobbos vagy balos spinű).

Mitől élő a víz?

A rendezettség a víz tulajdonságainak megváltozásával jár. Alapfeltétele az egységes kristályszerkezet kialakítása. Ez biztosítja a folyamatos kapcsolatot, korrelációt a rendszerben részt vevők között. A „tömör” szerkezet energiaminimumot hoz létre a rendszeren belül, viszont a rendezett vízközösségek külső felületén, a határfelületen jelentős töltésmennyiség halmozódik fel. A külvilág minden irritációjával szemben ez a határfelület nyújt védelmet – természetesen csak a belső erőforrásának határáig. A határfelület töltéseinek átadásával eléri, hogy a kémiai és fizikai reakciók ne érintsék a belső szerkezeti egységeket. Ha ez mégis bekövetkezik, megbomlik a rendezettség belső tömör egysége, a külső energia „felpumpálja”, fellazítja a rendezett szerkezetet.

Az egységes formai szerkezet sérülése a rezonanciaképesség elvesztését is jelenti egyben. Ha a vízszerkezet nem képes utasításokat, információt felvenni, akkor megszűnik az összeköttetés a kooperációban résztvevő molekulák között. Ez a rendezett vízközösség felbomlásához vezet. Ez az „élő” víz halála. A víznek van élő (rendezett, tudatos) és holt (kaotikus) állapota.

A víz attól élő, hogy folyamatosan rendezett, egységes állapotot tart fenn. Az élő anyag egyénre szabott formai alakzatokban létezik. Az ezekben a formákban kialakult rezgéshullámokhoz igazodva alakítja ki – az élet formai alakzatát kitöltő – víz szerkezetét. A formában külső információs térből rezgések generálódnak. Ezek a rezgések folyamatosan utasításokkal látják el az élőt kitöltő víz szerkezetét. Ez a folyamatos vezérlés megléte garantálja a víz élő tulajdonságainak fenntartását.

Élő és holt vizek

Az élő vizek tulajdonságai mások, mint a holt vizeké. A strukturált vizek sokkal kevésbé vesznek részt kémiai és fizikai reakciókban. A kémiai reakciókban való inaktivitásukat a rendezett vízstruktúra határfelületén lévő töltések leadásával érik el. A fizikai folyamatokban való inaktivitásuk abból adódik, hogy határfelületükön megpróbálják elvezetni azokat az erőmozgásokat, amelyek egyébként egy rendezetlen víznél a belső vízstruktúrában nyelődnének el.

Az élet és a halál határvonala

Az emberi szervezet az univerzum analógiájára hierarchikus rezonancia-rendszerek halmaza. Az élet alapja a víz, amely a szervezetünkben rendezett formában fordul elő, azaz változatos kristályszerkezetekbe rendeződve rezonátor-alakzatként kicsatolja annak a közegnek az információit, amelyet éltet és szolgál.
A víz nem tiszta formában fordul elő szervezetünkben, hanem különféle kémiai anyagokkal változatos geometriai struktúrát hoz létre, ahogy a kémiai kötések kialakulnak.

A sejtcsoportok, szövetek, szervek mind a hierarchikus kooperációhoz tartoznak. A legfelsőbb irányító az agy. Mi történik akkor, ha a szervezet rezonanciaképessége romlik, vagy pedig a hierarchikus rendszerből valamelyik résztvevő kiesik? A szervezet szinkronizáló alaprezgése megszűnik (alap kooperációs szint). Ha nincs alaprezgés, akkor a víz sem képes a felsőbb kooperációs utasításokat felfogni, továbbítani. Így a leosztott információ megszakad, ami a test rezonancia-képességének elvesztése, és a halálhoz vezet.

A rendezett víz állapota csak úgy maradhat fenn, ha folyamatosan képes információt befogadni, továbbítani. Abban a pillanatban, hogy az élet az élő szervezetből kihuny, nem érkezik több információ.

A rendezett víz mindaddig fenntartja rendezettségét, amíg azt a belső energiájából, emlékeiből képes megtenni. Amikor a falakat betörik, azonnal átalakul az általunk ismert H2O-vá, ami viszont a legaktívabb vegyület, és megindul a szervezet kémiai lebontása.